>>3506
A magyar az olyan amilyen, mert az ötvenes években a sinológusaink összeültek hogy megoldják az átírás kérdését.
Végül arra jutottak, hogy a legideálisabb az lenne, ha létezne egy "népszerű" átírás amit azoknak való akik csak el akarnak olvasni egy lefordított kínai regényt és nem érdekli őket behatóbban a dolog, illetve kell egy "tudományos" magyar átírás a szakkönyvekhez és az oktatáshoz meg a szakértői közösségnek a munkához.

Na most ők erre rábasztak, mert egyrészt a népszerű túl egyszerű lett (pinyinben a zh, ch, q hangok mind cs-nek vannak átírva pl, és már ez önmagában használhatatlanná teszi az egészet)(és emiatt is él a magyarban az a felfogás hogy csing-csang-csung, mert tényleg csing-csang-csung lesz a szöveg akkor is ha amúgy inkább ~dzsing-cshang-csung lenne az ejtés), másrészt szinte mindenre a népszerűt használták a lefordított kínai irodalomtól kezdve az újságokon át a belsős MSZMP dokumentumokig amik Kínával foglalkoztak.

A tudományos átírással én nem is nagyon foglalkoztam sose, de differenciál a különféle hangok között rendesen, annyi a gond hogy szinte semmilyen kiadvány nem használja (bár felmerült még most is hogy az legyen a pinyin helyett a nagyszótárban egy pillanat erejéig afaik.) Tőkei kínai filozófiai antológiáján meg talán még egy-két tanulmányköteten kívül. Ha jó is, teljesen irreleváns mert senki se dolgozik vele.
Azt nem tudom az egyetemi oktatásban mennyire használták, de az a 2000-es évek előtt érintett évente 5-10 embert akiknek a nagy része főszak mellett tanulta ezt a nyelvet.

Maga a Peking, Kanton stb. dolog az általában egyrészt az hogy magyarba alapból közvetítőnyelvvel került be mondjuk angolon, németen vagy esetleg francián és oroszon keresztül (hasonló az oka a Kim Ir-szen dolognak is) másrészt az hogy nagyon régen kerültek át nyugati nyelvekbe, és azóta sokat változott a kínai nyelvben is a kiejtés, így vannak eltérések. (Sőt, az is megesik hogy esetleg a mandarin egy korábbi változata helyett mondjuk egy eltérő hangkészletű nyelvjárásból került be már a közvetítőnyelvbe is.)
De a Peking meg a Kanton vagy a Nanking (meg az egyéb bevett földrajzi elnevezések) pont olyanok ami ellen nem feltétlenül kell vagy érdemes küzdeni, legalábbis az oktató nekem azt mondta hogy ezeket még meg lehet tűrni mert úgyse akadályozza az embert a munkában.

>>3507
Pejtyhing lenne kb ha át akarnám írni. A B hangértéke valahol a magyar b és a p között helyezkedik el a pinyinben, (tanárt idézve "mondjanak egy zöngétlen B-t anélkül hogy P lenne belőle!"), amit meg p-vel jelölnek az egy hehezetes p amiben egy kicsit lehelsz utána.
Bejzsingnek az angolok ejtik, de nekik megbocsájtunk mert retardáltak és képtelenek felfogni hogy létezik az angolon kívüli hangkészlet it.

Lehetne egy fonetikusabb magyar átírást csinálni, csak kérdés hogy megéri-e ahelyett hogy csak rábaszunk az összes újságíró fejére hogy megtanulják a pinyint, aztán a közönség majdcsak megszokja.